A minimálbér emelése mellett szól többek között az is, hogy a növekedést csakis a gazdaság vérkeringésébe bekerülő pluszpénz indíthatja be – így kommentálta a Magyar Nemzetnek a két megkérdezett közgazdász a kormány lépését, amelyben az év elejétől 93 ezerről 98 ezerre emelte a minimálbért, és 108 ezerről 114-re a szakmunkások garantált fizetését. Miközben sokan támadják a kabinetet, hogy ezzel túl nagy terhet rak a vállalkozásokra, a megkérdezettek szerint folytatni kellene a fizetések növelését.

Bajnai Gordon elképzelése, hogy a mindenkori átlagbér 30 százalékában határozná meg a minimálbér nagyságát, azaz a jelenlegi 98 ezerről 66 ezerre csökkentené, nemcsak közgazdasági dilettantizmus, de erkölcstelenség is egyben. Nagyobb kárt okozna a gazdaságnak, mint a méltán elhíresült Bokros-csomag. Aki ilyet tervez, annak fogalma sincs a modern közgazdaságtanról – vélekedett a lapnak a Haza és Haladás mozgalom miniszterelnök-jelöltjének minapi kijelentéséről Gazdag László közgazdász. A szakember arra hívta fel a figyelmet, hogy az egykori miniszterelnök elképzelésével nemcsak a reálbér csökkenne, de a bérek abszolút nagysága is. Ezzel esne az amúgy is gyenge vásárlóerő, ami végzetes lenne a magyar gazdaság számára. Ismét előtérbe kerülne a humán tőke leértékelése, ami már évtizedek óta a legnagyobb rákfenéje ennek az országnak.

A lap kérdésére Gazdag László kifejtette, szó sincs arról, hogy a bérek emelkedése káros lenne az egyensúlyra, vagy hogy egyenesen megbontaná azt. – Sőt, masszívan folytatni kellene a munkabérek emelését, mert csak ezzel kerülhet ki a nehéz helyzetből az ország. Azzal sem kell törődni, amivel a nemzeti bank elnöke riogat, nevezetesen, hogy bérinfláció következik be. Ha visszatekintünk az elmúlt másfél-két évtizedre, konkrét példákon keresztül bizonyítható Simor András állításának tarthatatlansága. Az első Orbán-kormány idején, amikor drasztikusan nőtt a minimálbér és általában a munkabér, nyoma sem volt növekvő inflációnak. Éppenséggel ez, a gyarapodó reálbér – 1998–2005 közötti – időszaka volt a rendszerváltás utáni Magyarország aranykora, amikor egyetlen év kivételével négy százalék fölött növekedett a hazai gazdaság.

Hasonló véleményen van Bogár László közgazdász is, aki szerint a reálbérek a mai napig is az 1978-as szinten vannak. Hibás az az érvelés, hogy addig lehet emelni a béreket, amennyit a magyar gazdaság elbír. Magyarra lefordítva ez azt jelenti, addig lehet emelni a fizetéseket, amíg a tőketulajdonos profitigénye megálljt nem parancsol. Valójában éppen fordított a helyzet, Magyarországon a tartós gazdasági visszaesést az irreálisan alacsony munkabér okozza. A magyar munkás teljesítménye ugyanis csak mintegy harminc százalékkal marad el nyugat-európai sorstársától, bére viszont alig negyede a Berlinben vagy Párizsban kifizetettnek. S miután a legnagyobb munkáltatók a multinacionális cégek, a termékek is hasonló minőségűek és hasonló áron értékesíthetők, mint nyugaton, nyilvánvalóan lenne miből akár meg is duplázni az átlagbért a nagyvállalkozásoknál.

Részletek a Magyar Nemzet hétfői számában.