- a Mártírok Emlékművénél és a a Szerb Ortodox Templomban. „Számunkra az maradt, hogy imádkozzunk, valamint egyetértésben és szeretetben éljünk együtt és védjük a keresztény Európát.” - hangsúlyozta az áldozatokra emlékezve Dalibor Milenkovity, szerb ortodox esperes.

„Ez egy nagyon szomorú nap a magyar és a szerb nép számára is. Számunkra az maradt, hogy imádkozzunk, valamint egyetértésben és szeretetben éljünk együtt és védjük a keresztény Európát.” - mondta az áldozatokra emlékezve Dalibor Milenkovity, szerb ortodox esperes, aki hozzátette, szeretné megemlíteni az elmúlt esztendők szerb-magyar együttműködését. „Az áldozatoknak örök emléke legyen, imádkozzunk értük, hogy az Úr befogadja őket az országába.” - zárta gondolatait az esperes.

„A háború ősidőktől fogva az emberiség sajátja. A XIX. századig a csatákat még a csatamezőkön vívták, majd az I. világháborút még az előző századi módszerekkel, de már modern fegyverekkel vívták, végül a II. világháborúban nem különült el a harcmező, hadszíntérré váltak a városok is.” - hangsúlyozta emlékező beszédében Vargha Tamás, honvédelmi miniszterhelyettes, Székesfehérvár országgyűlési képviselője, aki kiemelte: „borzalmas tragédiára emlékezünk, hiszen nem eltévedt golyó, vagy becsapódó akna végzett az áldozatokkal hanem szándékos gyilkosság történt.”

„73 évvel ezelőtt, II. világháború végén a Rác utcai tragédiában 12 ártatlan fehérvári polgár halt meg: 1945. március 22-én este a II. Ukrán Front katonái jelentek meg az utcában. Az egyik házban előbb bort követeltek, majd rátámadtak a házban tartózkodó fiatal nőre. A család férfi tagjai a megtámadott védelmére siettek és két szovjet katonát halálosan megsebesítettek. A harmadik elmenekült, jelentést tett és a bosszú sajnos nem maradt el. A pincékben bujkáló polgári lakosokat az utcára terelték és géppisztoly sorozattal agyonlőtték. Fiatalok és idősek - 21-től 81 évesig - is voltak az ártatlan áldozatok között. Tizenkét család élete változott meg a gépfegyverek ropogása után. A feleségeknek és a gyermekeknek kellett helytállni a hétköznapokban a családfők elvesztése miatt. Anyák vesztették el ártatlan gyermekeiket. Az emlékezők között még itt vannak a szüleiket, rokonaikat elveszítettek. Itt vannak az unokák, az ükunokák, akik őrzik őseik emlékét, de a Rác utcai templomkert falánál elsétálók is emlékezhetnek a II. világháború ártatlan fehérvári áldozataira.” - mondta megemlékezésében Dr. Radics József, egykori Rác utcai lakos, aki apósát veszítette el a tragédiában.

Az 1945. március 22-ről 23-ra virradó éjszakán a Rác utcában életét vesztette Németh Ferenc, a papi szeminárium könyvtárosa, Bakos István (44 éves), Baranyai József (81 éves), Berta József (21 éves), Felső István (46 éves), Fésű György, Gergely Ferenc (31 éves), Héger Ferenc, Kéri István (54 éves), Máté János (49 éves), Szőke József és Tóth István (28 éves). A kivégzettek között volt édesapja mellett állva Héger István 17 éves fiú is, akit hátulról nyakon ért a lövés, de csodával határos módon nem halt meg.

A megemlékezést követően koszorúzással tisztelgett az áldozatok emléke előtt Vargha Tamás, honvédelmi miniszterhelyettes, Székesfehérvár országgyűlési képviselője, Deák Lajosné és Viza Attila, önkormányzati képviselők, Sándorovits László, a Székesfehérvári Szerb Nemzetiségi Önkormányzat elnöke és Poklosi Péter, a Székesfehérvári Városszépítő és Védő Egyesület elnöke, majd a résztvevők helyezték el az emlékezés virágait. A megemlékezés gyászmisével zárult, amelyet Dalibor Milenkovity, szerb ortodox esperes celebrált.

szekesfehervar.hu