A Florence a legtermetesebb Föld-közeli aszteroidák közé tartozik, a Spitzer-űrteleszkóp és a NEOWISE-misszió adatai szerint mérete 4,4 kilométer, a fényességét érintő mérések pedig azt jelzik, 2,36 óránként fordul egyet.

Paul Chodas, a Föld-közeli objektumok tanulmányozását végző NASA-központ szakembere szerint, míg sok ismert aszteroida haladt már el nagyobb közelségben a Florence-nél, mindegyikük becsült mérete jóval kisebb volt. A Florence a legnagyobb űrvándor a közelünkben, mióta az ilyen aszteroidák észlelésére és nyomon követésére létrehozott NASA-program megszületett.

Ez a viszonylagos közelség kitűnő lehetőséget nyújt a kutatóknak vizsgálatára. A Florence a várakozások szerint remek célpontja lesz a földi alapú radarmegfigyeléseknek: a kaliforniai Goldstone radarrendszert, és a Puerto Ricó-i Arecibo obszervatóriumot is bevetik. A radarképek feltárják majd a Florence valós méretét, valamint 10 méteres részletességgel felszíni képződményekre is fényt vethetnek.

Az aszteroidát az ausztráliai Siding Spring Obszervatóriumban fedezték fel 1981 márciusában. Florence Nightingale, a modern nővérképzés alapítója után nevezték el. Az idei randevú lesz 1890 óta a legközelebbi vele egészen 2500-ig.

Augusztus vége felé és szeptember elején fényessége 9-es magnitúdót ér el, vagyis kisebb teleszkópokkal is kivehető lesz, amint áthalad a Déli Hal, a Bak, a Vízöntő és a Delfin csillagképen.

A radartechnikát már több száz űrvándor megfigyelésére bevetették. Amikor a Naprendszer születése után visszamaradt, ilyesféle töredékek viszonylag közel haladnak el bolygónk mellett, a mélyűri radartechnika megfelelő módszer méretük, formájuk, forgásuk, felszíni jellegzetességeik megfigyeléséhez, röppályájuk pontosabb meghatározásához.

A NASA animáció megtekintéséhez kattints a képre: