Egyre közelebb kerülnek a kutatók az egyik legrejtélyesebb magyar történelmi emlékének tartott Rohonci-kódex megfejtéséhez. Az már biztos, hogy a 17. századi kötet nem hamisítás, vagy blöff eredménye, s valószínűleg nem is a titkos- vagy gyorsírással készült. A Rádió Orient műsorában Láng Benedek tudománytörténész a mesterséges nyelv analógiáját nevezte meg a legmeggyőzőbbnek, s a lehetséges megoldások mellett a kódex keletkezéséről és kutatásának főbb állomásairól beszélt.

A kódex keletkezési helyszíne egyelőre ismeretlen, a magyar kutatók látószögébe 1838-ban került be, amikor a Batthyányiak rohonci könyvtárából Budapestre került. A Rádió Orient műsorában Láng Benedek elmondta, a könyv valószínűleg Közép-Európában keletkezett a 17. század elején.

„Nem magyar forrásról beszélünk, azonban a kódex mindenképpen a keresztény kultúrkör része. A kódex történetének első évszázadai ismeretlenek, Rohoncról került Budapestre a Batthyányiak 30 ezres könyvgyűjteményével az 1830-as évek végén. A magyar tudományos közélet felbolydult a dokumentum felfedezésének hírére, s a lelkesedés tart ma is - ennek ellenére 170 éve sem sikerült megfejteni a titkosírással írt könyvet. Az évek során kevés megalapozott kutatás foglalkozott a kultúrkincs megfejtésével, azonban az elmúlt évtizedekben igen közel kerültek a rejtély feloldásához” – emelte ki a a kutató.

A Rádió Orient vendége elmondta, a kutatás egyre több hipotézist zár ki, és közeledik a végső megfejtéshez. „A tartalmi fejtegetésben közel állunk a megoldáshoz: egy bibliai kódexről van szó. Azonban egy történészi kutatásban nagyon ritkán adatik meg, hogy 100 százalékig felfedjük az adott kultúrtárgy jelentését.” A tudománytörténész elmondta, a kódex egyszerű képeket, ornamentikus keretbe foglalt rajzokat tartalmaz. „A képek nem titkosírásra utalnak, közük van a bibliai tartalomhoz. Ezek a sorképek sokat segíthetnek a betűkód megfejtésében, például Krisztus keresztre feszítésének ábrázolásában a kereszten az INRI-feliratnak kellene szerepelnie. Azonban rossz hírekkel is szembesülünk. Túl sok az ismétlődés a szövegben, s ez kicsit olyan, mintha valaki szórakozna velünk” – magyarázta a vendég. Hozzátette, a kódex a kanonizált változatnál hosszabban írja le a bibliai történeteket, ezért amennyiben bibliafordításról van szó, valószínűleg kommentárokkal is elláthatták.

A kódex vizsgálata során a blöff-hipotézis is felmerült, a hamisítás lehetőségének elvetése után többen arra gondoltak, hogy egykor viccből hozták létre kódexet. A felvetést ugyanakkor az időközben feltárt komplex nyelvtani szabályok és ismétlődések megcáfolták: Láng Benedek elmondta, a kódex nyelvezete egy előkészített rendszert követ – így az írás nem lehet halandzsa. „A tapasztalatok szerint a szöveg nem titkosírás és nem is gyorsírás. A kódex leginkább mesterséges nyelvnek tűnik, azonban ezek az írásmódok csak 50 évvel később keletkeztek. Mindezek ellenére ez az analógia a legmeggyőzőbb” – összegezte a lehetséges koncepciókat a tudománytörténész.

„Amennyiben sikerül megfejteni a kódex nyelvezetét, a tárgy visszakaphatja a rendes történeti kutatásban őt megillető helyét. Bár kódexszel kapcsolatos érdeklődés megnőtt, ez magában nem tette értékesebbé a tárgyat - figyelmeztet a tudománytörténész.